domenica 29 giugno 2008

Addio






















Gyulai Pál: ÉJI LÁTOGATÁS
Három árva sír magában
elhagyott sötét szobábam.
Zivataros, hideg éj van,
édesanyjuk kinn a sírban.

"Édesanyám, édesanyám!
Altass el már, úgy alhatnám"
Mond az egyik, s el nem alszik,
sóhajtása föl-fölhangzik.

"Beteg vagyok, édesanyám!
Altass el már, úgy alhatnám!"
Mond a másik, s jajjal végzi,
a fájdalmat kétszer érzi.

"Édesanyám, gyújts világot,
nem tudom én, jaj mit látok!"
Harmadik mond, mindenki sír...
Temetőben mozdul egy sír.

Megnyílnak a nehéz hantok,
kilép sírból édsanyjuk,
s tovalebben a vak éjben
hazafelé az ösvényen.

Arca halvány, hangja régi.
fia, lánya megösméri.
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.

Az egyiket betakarja,
másikat fölfogja karja,
elringatja, elaltatja;
harmadikat ápolgatja.

És ott virraszt a kis ágyon,
míg elalszik mind a három.
Majd megindul, széttekinget,
keresi a régi rendet.

Rendbehozza a szobácskát,
helyreteszi a ruhácskát:
Az alvókat hosszan nézi,
csókját százszor megtetézi.

Kakas szólal, üt az óra,
el kell válni virradóra!
Visszanéz a véghatárrul...
Sír megnyílik, sír bezárul.

Ó, a sír sok mindent elfed,
bút, örömet, fényt, szerelmet;
de ki gyermekét szerette,
gondját sír el nem temette.

3 commenti:

loopex ha detto...

Én is búcsúzom a háztól, a bunkeres, szöcskefogós, tanulós, mamás, keresztmamás vidám nyaraktól, maradnak a kedves emlékek, örökre, szívemben!

Anonimo ha detto...

... hát erre nehéz kommentet írni...!

Laci

Anonimo ha detto...

... hát elég nehéz megszólalni...!
Laci