Addio

Gyulai Pál: ÉJI LÁTOGATÁS

Három árva sír magában
elhagyott sötét szobábam.
Zivataros, hideg éj van,
édesanyjuk kinn a sírban.

"Édesanyám, édesanyám!
Altass el már, úgy alhatnám"
Mond az egyik, s el nem alszik,
sóhajtása föl-fölhangzik.

"Beteg vagyok, édesanyám!
Altass el már, úgy alhatnám!"
Mond a másik, s jajjal végzi,
a fájdalmat kétszer érzi.

"Édesanyám, gyújts világot,
nem tudom én, jaj mit látok!"
Harmadik mond, mindenki sír...
Temetőben mozdul egy sír.

Megnyílnak a nehéz hantok,
kilép sírból édsanyjuk,
s tovalebben a vak éjben
hazafelé az ösvényen.

Arca halvány, hangja régi.
fia, lánya megösméri.
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.

Az egyiket betakarja,
másikat fölfogja karja,
elringatja, elaltatja;
harmadikat ápolgatja.

És ott virraszt a kis ágyon,
míg elalszik mind a három.
Majd megindul, széttekinget,
keresi a régi rendet.

Rendbehozza a szobácskát,
helyreteszi a ruhácskát:
Az alvókat hosszan nézi,
csókját százszor megtetézi.

Kakas szólal, üt az óra,
el kell válni virradóra!
Visszanéz a véghatárrul...
Sír megnyílik, sír bezárul.

Ó, a sír sok mindent elfed,
bút, örömet, fényt, szerelmet;
de ki gyermekét szerette,
gondját sír el nem temette.

Festa della mia classe nel giardino

Dopo gli ultimi esami questo sabato ho invitato la mia classe (corso serale) nel nostro giardino. Malgrado al tempo variabile ci siamo divertiti un mondo cucinando, mangiando, chiaccierando all'aperto, non parlando del nuoto al lago grande e del gioco nel nostro laghetto. Ecco una foto sulla compagnia allegra

Lago minore

Il lago é quasi terminato. Dobbiamo solo aspettare la cresciuta dell'erba intorno e dobbiamo portare di ciottoli ancora. L'ho giá inaugurato (sebbene io non sia ne pesce, ne ninfea). Per fortuna oggi piove. Fa bene alla natura.